Május 23-án Nagyváradra utaztunk, és megszálltunk egy hostelben. Másnap reggel kibuszoztunk a határhoz (Ártánd), ahol a román oldalon (Bors) vártuk a menetet. Mulatságos volt, hogy az ott várakozó újságírók (pl. HVG, Transtelex és sokan mások), valamint Kátai István, az első erdélyi Tisza-sziget alapítója, jászsági tiszások, itthoni és ottani szimpatizánsok mind ugyanott (a zengzetes nevű, ám egy szem szegény pakisztáni „konyhai munkást” felmutató Magnific szállodában 😊) kávéztak, ahol mi – és ez érdekes beszélgetésekre adott alkalmat.
A menet valamikor 9 körül (magyar idő) érkezett meg, Magyar Péter sajtótájékoztatót tartott – őt előtte Kátai István köszöntötte –, majd Borsba betérve indultunk Nagyvárad felé. Közben a zalaegerszegi Reform Tisza-sziget jóvoltából isteni zserbóval kínáltak (pillanatok alatt elfogyott). Itt éltük át az egyetlen kellemetlen incidenst, méghozzá egészen közelről: három (feltehetően ittas) ember a kocsma előtt bőszen hazaárulózott minket. Megdöbbentő volt, mert bár nem számítottunk feltétlenül tárt karokra, azt sem gondoltuk, hogy az itthoni – trágársággal fűszerezett – szitkokat fogjuk visszahallani, csak erdélyi kiejtéssel. Megvigasztalt ugyanakkor, hogy sokan kijöttek a kapujukba, és mosolyogva vagy integetve fogadtak minket. Volt, aki csak állt, és némileg gyanakodva nézett, de ha odaintegettünk, viszonozta. Nagy Ervint folyamatosan interjúvolták.
Bors után a főút melletti bicikliúton masíroztunk tovább, a barátságtalan idő ellenére jó hangulatban – lepusztult ipartelepek, gyárak, ócskavashegyek, benzinkutak, rózsabokrok, rengeteg pipacs mellett. Sokan autóval, lépésben kísértek minket a dupla úttest túlsó szélén, de a szembejövők közül is rengetegen dudáltak ránk, nyilvánvalóan üdvözlésképpen. A román csendőrök és rendőrök elképesztően türelmesek és profik voltak, végig segítették, terelgették a menetet. Mulțumesc!
A Sebes-Körös partjára leérve közelítettük meg a belvárost (Városháza, óratorony, Sas-palota stb.), pontosabban a Szigligeti Ede Állami Színházat. Magyar Péter itt is nyilatkozott (akárcsak a Tisza más prominens politikusai), de ebből szinte semmit sem hallottunk ott helyben, viszont sikerült egy temesvári „vendégváró” sajtos kiflit szerezni a nagy kosárból, amelyet Magyar Péter kínált körbe.
Innen a „Holnaposok” szoborcsoportjához mentünk, amely a Holnap Irodalmi Társaság 1908-as alapítóit (Ady Endre, Juhász Gyula, Dutka Ákos, Emőd Tamás) ábrázolja. Majd átkeltünk a Szent László-hídon, elmentünk Eminescu szobra, a Fekete Sas Passzázs és a neológ zsinagóga mellett, és hamarosan megérkeztünk a nagyváradi várba. Itt, Szent László király szobra előtt énekelt Rost Andrea, szavalt Nagy Ervin, és mondta el beszédét Magyar Péter. A híradásokból tudtam meg később, hogy rendzavarók, ellentüntetők is voltak, de ott semmit sem vettem észre ebből; csak Magyar Péter megjegyzéséből (üdvözölte a „másképp gondolkodókat” is) értettem meg, hogy történhetett valami.
Az eseményt követő sajtótájékoztatón nem vettünk részt, este pedig tűzijáték durranásait hallottuk. Másnap szállásadónk azt állította, hogy „a [Tiszával szimpatizáló] magyarok” csinálták a tűzijátékot, de ezt, ha jól tudom, máshonnan nem erősítették meg.
Lukács Laura