“A magyar emberek nemet mondanak az 500 méteres felhőkarcolóra, luxus bevásárlóközpontra és mecsetekre és igent a bérlakások ezreire és egy élhető városrészre.”
A fenti idézet Magyar Péter Facebook-posztjából származik, és kénytelen vagyok vele bizonyos fokon vitatkozni.
A magyar emberek ugyanis még nem mondtak semmit a felsorolt tételekre, de nem azért, mert ne lenne róla véleményük, éppen ellenkezőleg! Az embereket nagyon is foglalkoztatja a rákosrendezői gigaberuházás, csak éppenséggel senki nem kérdezte még meg őket. Rendes demokráciákban egyébként úgy szokás, hogy nagy jelentőségű ügyekben a nép közvetlenül is véleményt nyilváníthat népszavazás formájában.

Fotó: https://www.reddit.com/
Más kérdés, hogy a Magyar Pétertől idézett állítást nehezen lehetne egyetlen olyan kérdéssé formálni, amit a NVI el is tudna fogadni, ugyanis ezek különböző kérdések:
Akarunk-e felhőkarcolókat?
Akarunk-e luxus bevásárlóközpontokat?
Akarunk-e mecseteket?
Ez három különböző kérdés, ha valakit tényleg érdekelnek a válaszok, akkor külön is kell őket feltenni. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy egyedül a mecsetről tudjuk pontosan, hogy micsoda, miközben a felhőkarcolónak nincs egyértelmű definíciója, az pedig, hogy mi számít luxus bevásárlóközpontnak, még annál is nehezebben meghatározható. Egy dolog azonban biztos, Budapesten vannak mecsetek, egész pontosan öt darab, és jól van ez így!
Teljesen világos, hogy óriási ellentmondás feszül a Fidesz különböző avatárjai között, ugyanis az egyik egy vérgőzős kereszteslovag, aki mindenkivel harcol, aki nem fehér, keresztény és heteroszexuális, a másik meg egy olyan örömlány, aki fenntartások nélkül adja oda magát bárkinek, legyen az akár egy dubaji milliárdos is, ráadásul jelen esetben még csak az árát sem kéri meg rendesen. (Arról ráadásul ne is beszéljünk, hogy van olyan békepárti karaktere is, amelyik egyébként alig titkoltan küzd az oroszok sikeréért).
A feloldhatatlan ellentmondások örökös pávatáncosával szemben nekünk nem az a dolgunk, hogy elfoglaljuk a szélsőjobboldal visszataszító sáncait, és onnan lőjük ezt a szédelgő békeharcost. A mi helyünk Európában van, a mi értékeink nem változnak annak függvényében, hogy a miniszterelnök és rabló köre aktuálisan kinek árulja a hazát!
Nyilvánvaló tény, hogy Budapesten lassan évtizede lakhatási válság van, és egy méregdrága városrész valószínűleg csak tovább rontaná ezt a helyzetet. Mint ahogy az is igen valószínűnek tűnik, hogy a kormány visszafordíthatatlanul elkötelezte magát a beruházás mellett. A főváros helyesen a pert választotta, így a sorsunk a jogászok kezében van. Azt nem tudhatjuk előre, hogy a Tisztelt Bíróság mit olvas ki a szerződések és jogszabályok sűrűjéből, de egy dolog biztos: Ez a városrész ebben a formában nem épülhet meg! Egyrészt azért, mert messziről bűzlik a mutyi, ahogyan a főpolgármester is megjegyezte, senki nem lehet magától ennyire hülye, másrészt a város közepének dzsentrifikálása még a mostaninál is élhetetlenebb viszonyokat teremtene. Az már csak hab a tortán, hogy Budapest totális megerőszakolása lenne, ha a szívébe ilyen visszataszító monstrumokat építenének a szépérzékükről nem igazán híres dubaji kivitelezők.
Fel kell készülnünk arra, hogy ha veszítünk a tárgyalóteremben, akkor az utcán védjük meg magunkat! Figyelmeztetnünk kell a kormányt, hogy készen állunk az aláírásgyűjtésre, hogy a nép közvetlenül is kifejezhesse akaratát!
Addig már csak a megfelelő kérdést kell kitalálnunk.