A Nemzet Hangja informális népszavazására beérkezett több mint egymillió vélemény rendkívüli eredmény. Magukban a számok azonban képtelenek lennének három hétig naponta reggel 9-re vagy azonnal munka után utcára szólítani tizenkétezer embert, egyetlen forint nélkül. A vonzerőt annak a közösségnek a története jelenti, ahol nap mint nap egyre többen néznek szembe békésen akár szóbeli, akár fizikai támadásokkal egy jobb országért. A Nemzet Hangja önkénteseit arról kérdeztük, miért érte meg személyesen is hozzájárulni az informális népszavazáshoz szükséges 250 ezer munkaórához.
A híreket nézve szinte mellbe vág: úristen, mennyien akarunk egy jobb országot
Alkalmanként akár 12 párhuzamos helyszínen is ott voltak az Óbuda-Békásmegyer Tisza sziget aktivistái, hogy helyszíni szavazatgyűjtéssel segítsék a Nemzet Hangja informális népszavazási kampányának sikerét. Tibor az Amfiteátrum Óbuda Tisza sziget tagjaként egyike annak a 12 ezer önkéntesnek, akik heti több napon át vitték és hozták a pultokat, szórólapokat, urnákat, hitelesítették és számolták a szavazatokat a TISZA kormányprogramjának sarokköveit jelentő 12+1 kérdésben.
Tibor szerint a kampány rendkívül fontos tapasztalatokat, rutint adott a Tiszások közösségének, olyan pluszt, ami túlmutat magukon a számokon. Egy új világlátás élményét hozta el: az országjárás és a települések standjai ugyanis milliókkal osztották meg az Andrássy úti tüntetések érzését.
„Hihetetlenül nagy munka egy ilyen méretű, a hazájáért tenni akaró közösséget létrehozni, de annak még nagyobb a jelentősége, hogy a TISZA a Nemzet Hangja népszavazással képes volt becsatornázni az emberek tenni akarását. Részt tudtunk vállalni a munkából, ami az egész közösséget mozgásba hozta. Éreztük, hogy nem állt meg a dolog, hogy a TISZA működik, és vele az országért dolgozunk. Ez teljesen más, mint az ellenzéki előválasztás, ahol maguk miatt generáltak aktivitást a pártok, majd az eredmények után csak egy passzív várakozás maradt. Itt, amikor ránéztél a Facebookra, akkor azt láttad, hogy kis falvakban, kisebb-nagyobb településeken, városokban mindenütt mások is csinálják ezt, a tömeg pedig erőt ad.
Mások munkája láttán te is erőt merítesz, hogy nap nap után odatedd magad, mert van értelme. Hasonló érzés, mint amikor az Andrássy út tömve van emberekkel március 15-én, csak itt az egész országra kiterjed az „úristen, mennyien szeretnénk egy jobb országot” felismerés.
Az szintén fontos megerősítés, hogy tudod, az egész mögött van egy csapat is, aki ezt képes volt megszervezni, és ehhez nem kell más mint ők, és ugyanolyan civilek, mint te. Fantasztikus érzés.”
Egy teljes szervezet, 12 ezer ember állt ki próbát a rendszerváltásért
Embereket leszólítva az utcán sosem lehet tudni, mire számíthatunk: egy lelkesítő jó szóra egy köszönetre, egy „poloskázásra” vagy a teljesen hideg semmibevételre. Ez az embert próbáló feladat önmagában determináltságot ad, de Tibor szerint emellett az is lényeges, hogy a tagok csapatként is megismerik saját erősségeiket, határaikat.
„Elképesztően komoly feladat elé állította és próbára tette a teljes szervezetet ez az informális népszavazás. Kiderült, mi működik, és hol kell esetleg még javulnunk. A csapatok vezetői épp úgy vizsgáztak, mint maguk a csapattagok, akik lehet, hogy addig egy-két szónál többet nem is beszéltek egymással, most pedig kiderül, hogy mire mennek a mély vízben közösen. Látszik, ki mire képes, ki közömbös, ki együttműködő, ki képes az élre állni, ki képes megfogalmazni, artikulálni olyan gondolatokat, ami egyébként mindenki mást is foglalkoztat. Gyakorlatilag egy kalapból a véletlen adta ki, hogy egy-egy nap kikkel dolgozunk együtt, kikkel hányszor találkozunk. Érdekes volt látni hogyan szövődnek ismertségek vagy épp barátságok. Fizikálisan minket nem ért atrocitás, de verbálisan és testbeszéddel kifejezve jócskán találkoztunk nemtetszéssel, mely kapcsán fontos és hasznos élmény volt megfigyelni, hogyan zár össze a csapat, miként alakít ki jó stratégiákat a helyzet kezelésére.”
„Ott voltam”-ból „ott voltunk”-at, vadidegenekből barátokat faragott a Nemzet Hangja kampány
Történetünk másik önkéntese, Zsuzsa szerint – aki az Amfiteátrum Óbuda és a Filatorigát Tisza szigetek tagja a – Nemzet Hangja informális népszavazás erőssége, hogy a munkával az önkéntesek eggyel tovább is léptek egymás megismerésénél. „Vadidegenekből barátokká váltunk” – meséli, és maga a nemzet igazából ennél az érzésnél kezdődik: érdekeken túlmutató közösség, ami büszke hagyományaira, nyelvére, kultúrájára, tagjaira és céljaira.
„Miután a voksok gyűjtése utáni első reggel felocsúdtam, az első gondolatom az volt, hogy jajj, ma nem kell mennem szavazatokat hozni! Már-már természetessé vált, hogy minden nap úgy teszünk valamit, együtt, ahogy még soha.
Eleinte egy marék vadidegen voltunk, mára barátokká váltunk. Kint az utcán hószállingózásban, esőben, hidegben, metsző szélben, de mindig a pultok mögött állva, dolgozva váltunk azzá. Hányszor elhangzott itt, hogy ugyan lejárt az idő, de maradjunk, ne menjünk még haza, mert hátha sikerül egy-két plusz szavazatot megszereznünk – és maradtunk.
Különböző sorsokat, véleményeket hallgattunk közben. Voltunk mi férgek, hazaárulók, mocskos „poloska Peti”-bérencek is, de nem zavart minket, hiszen az a munkánk, hogy egyszer ők is megértsék, hogy azért dolgozunk, hogy nekik is jobb legyen. Nem bántuk, mert rengetegen mosolyogtak is ránk, összekacsintottak velünk, ajándékokkal leptek el a húsvéti tojástól a Túró Rudin át a kókuszgolyóig, valamint sok-sok kedvességgel. Felemelő volt azt érezni, hogy történelmet írunk. Semmi sem volt hiábavaló, különösen úgy nem, hogy az eredményvárón szembesültünk vele, mennyire jók voltunk mi itt Óbudán. Egy kicsit mindannyian kint álltunk a dobogón, és együtt zúgott a »még, még, még, ennyi nem elég«. Valóban megyünk tovább, és alig várjuk, hogy találkozzon újra a nagy csapat. Hallottam egy kitűnő ötletet: pár képet a kezdetektől előhívatni, sorba rendezni, albumot készíteni, hogy az utókornak megmaradjon valami ebből az érzésből. Nagyszerű ötlet, én is ezt fogom tenni. Pár év múlva előveszem majd, amikor már végképp nem félünk!”
A pultban állva megdöbbentő rácsodálkozni, mennyifélék is vagyunk
A Nemzet Hangja kampány önkéntes szemmel lényeges utolsó tanulságát ismét Tibor vetette fel. A standolással töltött órák nemcsak önmagunkba tekintve, de polgártársainkra pillantva is új tanulságokkal szolgáltak, a sokféleségről és a bennünk élő sztereotípiákról is.
„Egy ember életében megvan az a néhány tucat kolléga és barát, akikkel egy életen át találkozik. Az utcán, a pult mögött állva annyiféle emberrel találkoztam, amennyivel máskülönben sohasem találkoztam volna. Rácsodálkoztam arra, hányfélék vagyunk, ahogy arra is, hogy micsoda előítéletek dolgoznak bennünk. A pult mögött állva előfordult, hogy rápillantottam valakire, akiről azonnal letettem, míg a többiek mégis megszólították, és megállt, kinyílt, a végén pedig kitöltötte a kérdőívet, megadta az adatait. Elképesztő élmény volt, amiből tanulni lehet és kell is. Lélekben sokat adott ez a kampány, megerősödve várom, ami majd jönni fog.”
