Gondos elődeink nyolc ember nevét tüntettek fel ezen az emléktáblán, mint olyan személyekét, akik a forradalom alatt vesztették életüket. Jelenleg közülük egy emberről, Dr. Makó Kléger Lászlóról tudjuk, hogy a forradalmat követő megtorló perekben ítélték halálra és 1959. július 15-én kivégezték.
A politikai perben kimondott halálos ítélet különösen elfogadhatatlan. Egyetlen ember, egy tucat vagy több száz kivégzése egyaránt borzalmat ébreszt, legyen az törvényes miniszterelnök vagy éppen csak nagykorúvá lett felkelő. Tizenhatezer ember elítélése, több száz kivégzése, tízezrek egyéb formában való szankcionálása úgy következett be, hogy a kormány büntetlenséget ígért az „eseményekben” résztvevőknek. A harcok során, illetve forradalmat követő perek halálos ítéleteinek végrehajtása során több, mint 400 embert végeztek ki.
Történelmünk során sajnos nem egyszer került sor megtorló kampányokra, más és más körülmények között, különböző előjelekkel. 1849 után az osztrák hatóságok kb. 120 főt végeztek ki ítélet alapján, 1919 után ugyanez a szám száz körül volt, amelyből kb. 70 embert, vöröskatonát, népbiztost, Lenin-fiút kivégeztek. Az 1945 utáni antifasiszta népbíráskodás során 477 főt ítéltek halálra, ám ebből végül csak 189-et végeztek ki.
A magyar história e szörnyű listáján végig tekintve döbbenten állapíthatjuk meg, hogy 1956-ért csaknem annyi embert végeztek ki, mint a korábbi három korszakban együttvéve.
Ezt a koszorút a Zichy Tisza Sziget képviseletében, e nyolc áldozat emléke előtti tisztelet jeleként helyezzük el és egyúttal tisztelgünk azon hősök előtt is, akik a megtorló politikai perek során vesztették életüket.
Köszönjük a szervezést és a koszorúkat Mészáros Józsefnek!
