A minap egy asztaltársaságban szerettünk volna igazságot tenni Trump politikájáról (én persze, mint jó suszter a kaptafánál, maradtam a gazdasági aspektusnál): Szóval a kérdés: ZSENI EGY MESTERTERVVEL avagy ELEFÁNT A PORCELÁNBOLTBAN? Remélem igaz, hogy sokan kíváncsiak: nézzük!
Amit és ahogy Trump bejelentett rövid elnöksége alatt vám-témában, az minimum káoszt okozott a globális kereskedelemben, és az ellátási láncokban. De elképzelhető-e, hogy mindez mégis az amerikai gyártás újjáélesztése + államadósság csökkentésére + az USA-t körülvevő kereskedelmi egyensúlytalanság visszabillentésének hármas célját szolgálja?
Ennek a Mestertervnek elég komoly irodalma van, pl. az általam is olvasott Stephen Miran közgazdász (Trump Gazdasági Tanácsadója), vagy Scott Bessent pénzügyminiszter tollából. Az elképzelés szerint az első lépcső egyfajta globális bizonytalanság teremtése, ami majd tárgyalóasztalhoz kényszeríti a kereskedelmi partnereket. Trump ekkor tudja majd elővenni a régi toposzát: a kereskedelmi partnerektől a saját valutájuk erősítését (azaz a dollár gyengítését) fogja követelni. Németország, Kína (a legnagyobb szufficitet felhalmozók) pedig egyfajta “reindusztrializáció” keretében Amerikába kell, hogy telepítsék az amerikai piacra termelő kapacitásaikat. Itt teszem hozzá, hogy az USA az 1980-as évektől folyamatosan követelte Kínától a yuan felértékelését, eredménytelenül. (E tervnek vannak vadabb leágazásai is: pl. a köztes kamatfizetés nélküli 100 éves lejáratú “century bond” amerikai kötvények lejegyeztetése.)
Trump a fentiekkel akarja tehát letörni a dollár (mint globális tartalékvaluta) magas árfolyamát, és az erős dollár okozta export kiesést (valamint a világ Amerika kárára végzett állítólagos “free rider”-kedését).
A bevezetett vámoktól jelentős bevételt is remél Trump; az inflatorikus hatással tisztában van, de azt egyensúlyozandót, a kormányzati kiadásokat drasztikusan csökkenti, kormányzati alkalmazottakat bocsát el, ami bér-stagnálást okoz. Ezek végső soron infláció ellen ható tényezők – okos .
Trump nagy alkujának (“Mar-a-Lago Accord”) célja tehát, hogy a gyengébb dollár visszaállítja Amerika termelését, a belső gazdaság felpörög, és a 100 éves kötvényfinanszírozás visszafogja az adósságfinanszírozás költségeit, plusz szétteríti a globális biztonság finanszírozásának felelősségét.
Az elméletnek erős a belső logikája, de kockázatos és egykét logikai bukfenccel tarkított. Mindjárt az elején: a dollár gyengítéséhez a külföldieknek el kell adniuk az amerikai kötvényeiket (szabadulván a dollártól), de az eladás a kamatlábak emelkedését okozná, ami még drágábbá tenné az USA adósságszolgálatát. (Állítólag itt jönne be a 100 éves “century bond”, a külföldi országok sorba állnának, hogy óriási mennyiségű szabad pénzt biztosítsanak Amerikának – mindezt teszik majd azért, hogy ezen az áron visszakerüljenek az áhított amerikai piacra … hmmm.)
Ráadásul egyelőre a valóság kicsit szembejönni látszik: a vámok kivetése nem ment annyira simán. A első körben pl. Mexikó és Kanada ellen lettek kivetve, pedig nem ezek az országok rendelkeznek nagy dollár-tartalékokkal – hanem India, Kína, Svájc. Továbbá, némi meglepetésre, az érintett országok meghunyászkodás helyett inkább felpaprikázódtak és elég harcias válaszokat küldtek vissza.
A nagy Mesterterv másik gyenge pontja maga Trump: nem úgy néz ki, mintha mindent erre a policyra szeretne feltenni. (Az egyes politikai témákba való belekapást, aztán kihátrálást más területen is láttunk már Trumptól: az orosz-ukrán háború 24 órán belüli befejezése, Gáza üdülőhellyé alakítása, vagy a BRICS-tagországokkal szembeni 100%-os büntetővámoktól való visszalépés.)
A tét óriási: annak a szövetségi rendszernek az erodálása, v. fennmaradása, amely a II. világháború óta példátlan békét és jólétet teremtett.
De mi az, ami Trumpot a mai rendszer alternatívájának keresésére indította? Azt gondolnánk, hogy az elszállt külkereskedelmi mérleghiány. Valóban, a külker. mérleg az 1970-es évek óta permanensen deficites, mára a 750 milliárd – 1 trillió dollár közötti sávban mozog (cca. 20%-os hiány, azaz Amerika az import értékének egy-ötödét nem tudta exportbevételekkel fedezni). Csakhogy a mérleghiány vámokkal történő orvoslásának komoly mellékhatásai vannak Amerikára nézve: az alacsony hozzáadott értékű gyártás visszatelepítésével pl. csökken a versenyképesség, továbbá csökken a dollár USA-ba történő re-invesztmentje – ami visszahat pl. az államadósságra. Az életszinvonal eséséről nem is beszélve.
Itt jegyzem meg, hogy a szakirodalom szerint bizonyos fokú külker. mérleghiány akár még hasznos is lehet, ha annak oka pl. az adott ország cégeinek beruházási étvágya, vagy ha a külker. hiányt ellensúlyozza a pénzügyi mérleg többlete: pl. a világ szívesen finanszírozza az USA hiányát („dollár-hegemónia” egyik hozadéka), vagy ha az import egyszerűen költséghatékony és mellette szól a gazdasági racionalitás.
Amerika problámája valószínűleg tehát nem az, hogy nem gyárt sokat abból, amit 30-40 éve gyártott. A fundamentális probléma a Kína által előállított kihívás minden szinten, hiszen ma már a magas hozzáadott értékű termelésben is versenytárs. Amerika relatíve hátrább kerülése viszont nem oldható meg adminisztratív lépésekkel, mondhatni trükközéssel, csak a versenyképesség és egyéb fundamentumok javításával (az pedig nem 24 óra alatt történik). Félő, hogy ez a bizonytalanságra építő gazdaságpolitikai trükközés hosszú távon Amerika pénzügyi befektetők előtti attraktivitását erodálja, és felgyorsítja az ország relatív meggyengülését.
Nem terveztem magyar szálat behozni, de a párhuzam a jelenlegi gazdasági kormányzattal világos: fundamentális gazdasági előrelépést nem lehet trükkökkel elérni. A magyar Ft-gyengítés sem virágzó gazdaságot eredményezett, hanem lecsúszó, összeszerelő üzem státuszban bennragadást, mellette pedig az életszínvonal, a fogyasztás látványos megrekedését (amely negatívan hat vissza pl. a magyar kis- középvállalatok eredményességére).
Ami a fenti kérdést illeti, a megítélést a kedves olvasóra bízom.
Fentiekhez felhasználtam:
A User’s Guide to Restructuring the Global Trading System – Hudson Capital
https://www.hudsonbaycapital.com/…/638199_A_Users_Guide…
The Wild Trump Theory Making the Rounds on Wall Street
https://www.theatlantic.com/…/03/qanon-tariffs/682144/
Fenti írás nem a TISZA Párt véleménye. Bármilyen hasonlóság csak a véletlen műve lehet.
Szerző: Dálnoki Áron
Az eredeti poszt itt olvasható.
