Miért fogja elveszíteni az USA a Kína elleni gazdasági háborút?

Trump újabb kereskedelmi háborúja Kína ellen nem győzelemhez, hanem az USA globális befolyásának leépüléséhez vezet – és ennek okai mélyebbek, mint gondolnánk.

Trump „felszabadítási napja” – azaz a világgal szembeni „kölcsönös vámok” bevezetése – mára teljes kereskedelmi háborúvá fajult Kínával szemben. A kérdés: nyerhet-e ebben az USA? A válasz: valószínűleg nem.

És nem azért, mert Kína legyőzhetetlen lenne, hanem azért mert Amerika éppen azokat a kártyáit dobja el, amelyekkel sikeres lehetne egy ilyen rivális ellen.

Valószínűleg az, hogy szinte minden jelentős kereskedelmi partnerével – Európától Ázsiáig – drasztikusan megemelte a vámokat, ezzel tudatosan bizonytalanságot és nyomást teremtve a globális piacokon. A célja az volt, hogy a partnereket kétoldalú tárgyalásokra kényszerítse, ahol kedvezőbb feltételeket harcolhat ki az USA számára, de csak akkor, ha ezek az országok hajlandók elhatárolódni Kínától, vagy legalábbis korlátozni a kínai áruk behozatalát. Így Trump egyszerre próbálta megerősíteni az amerikai ipart, növelni a vámbevételeket, és elszigetelni Kínát a globális kereskedelemtől, hogy ezzel gyengítse Peking gazdasági pozícióit és befolyását. Az USA jelenleg 145%-os, Kína 125%-os vámot vet ki egymás termékeire, miközben Kína korlátozza a ritkaföldfémek exportját az USA felé

Az elmúlt két évtizedben drámai átrendeződés ment végbe a világgazdaságban: míg 2000-ben még az Egyesült Államok volt a legtöbb ország első számú kereskedelmi partnere, mára ez a pozíció Kínáé lett. 2024-re a világ országainak mintegy 70 százaléka – vagyis 145 gazdaság – bonyolít le nagyobb áruforgalmat Kínával, mint Amerikával. Kína mára Ázsia, Kelet-Európa, a Közel-Kelet, Óceánia, Dél-Amerika és Afrika legtöbb országának vezető kereskedelmi partnere, miközben az USA főként Észak-Amerikában és Nyugat-Európában őrizte meg vezető szerepét. Ez a fordulat nemcsak Kína exportjának és importjának óriási növekedéséből fakad – 2000 óta több mint tizenkétszeresére nőtt a kínai külkereskedelem volumene –, hanem abból is, hogy Kína egyre több nyersanyagot, energiát és mezőgazdasági terméket vásárol a feltörekvő országoktól, miközben hatalmas mennyiségű ipari terméket exportál a világ minden tájára. Ennek eredményeként a világgazdaság jelentős szereplői – például Ausztrália, Brazília, India, Indonézia, Japán vagy Dél-Korea – már mind több árut cserélnek Kínával, mint az Egyesült Államokkal, ami alapvetően átalakítja a globális gazdasági erőviszonyokat.

Az Egyesült Államok egyik legnagyobb gyengeségévé Trump elnöksége alatt a megbízhatatlanság vált. Az USA hagyományosan a világ stabilizáló ereje, szövetségesei és partnerei számára pedig a kiszámíthatóság és a hosszú távú elkötelezettség szimbóluma volt. Trump azonban alapjaiban változtatta meg ezt a képet: a külpolitika egyre inkább tranzakciós, „üzleti alapon” működik, ahol minden szövetség és megállapodás újratárgyalható, ha az pillanatnyi előnyt hoz Amerikának. Ez a hozzáállás folyamatos bizonytalanságot kelt a szövetségesek körében, akik már nem érezhetik magukat biztonságban az amerikai védőernyő alatt. Trump többször is nyíltan megalázta vagy fenyegette legközelebbi partnereit – gondoljunk csak a kanadai vagy európai vezetőkkel való konfliktusokra, vagy arra, hogy titkos információkat szivárogtatott ki, ami miatt több ország is korlátozta a bizalmas adatok megosztását az amerikaiakkal. Az ilyen lépések nemcsak a kétoldalú kapcsolatokat rongálják, hanem az egész, évtizedek alatt kiépített szövetségi rendszert is aláássák, miközben Kína és más feltörekvő hatalmak igyekeznek kihasználni ezt a bizalomvesztést. Az USA megbízhatatlansága így nemcsak a saját pozícióit gyengíti, hanem lehetőséget teremt ellenfeleinek, hogy új szövetségeket építsenek ki, és átformálják a globális erőviszonyokat.

1. Gazdasági tűrőképesség:

– Kína vezetése és politikai rendszere lehetővé teszi, hogy a társadalom nagyobb mértékben elviselje a gazdasági nehézségeket, mint az Egyesült Államokban, ahol a közvélemény nyomása gyorsabb reakciókat kényszerít ki a mindenkori kormányból. A kínai kormányzat nem választásokhoz kötött, így hosszabb távon tud tervezni és nehezebb időszakokat is átvészelni anélkül, hogy azonnali politikai következményekkel kellene szembenéznie.

– A gazdasági szerkezet diverzifikált: a gyártás, a szolgáltatások és a mezőgazdaság mind jelentős szerepet játszanak, így egy-egy szektor problémája kevésbé rázza meg az egész gazdaságot.

– A kínai kormány aktívan ösztönzi a belső fogyasztást, infrastrukturális beruházásokat és a szociális ellátórendszer fejlesztését, hogy csökkentse az exportfüggőséget és ellensúlyozza a külső sokkokat. A legutóbbi vámháború során például Kína exportjának aránya az USA felé csökkent, miközben más régiók – például Délkelet-Ázsia és az Övezet és Út (BRI) országai – felé nőtt, így Kína egyre kevésbé kiszolgáltatott az amerikai piacnak. Emellett az amerikai gazdaság bizonyos ágazatai – például a technológia vagy a feldolgozóipar – továbbra is jelentősen függenek a kínai alkatrészektől és alapanyagoktól, így a teljes szétválás rövid távon szinte lehetetlen.

2. Globális szövetségek és kapcsolatok:

– Miközben az USA hagyományos szövetségi rendszere repedezik, Kína egyre aktívabban építi ki gazdasági és politikai kapcsolatait világszerte. Az Övezet és Út (Belt and Road Initiative, BRI) program révén Kína több mint 140 országban van jelen infrastrukturális, energetikai és technológiai beruházásokkal, amelyek nemcsak gazdasági, hanem politikai befolyást is biztosítanak számára.

– Kína a Közel-Keleten, Afrikában, Délkelet-Ázsiában és Latin-Amerikában is stratégiai partnereket szerez, gyakran ott, ahol az USA visszavonul vagy elveszíti a bizalmat. Például a Közel-Keleten Kína kulcsfontosságú energia- és technológiai megállapodásokat kötött, és egyre inkább részt vesz a régió digitális és hadiipari fejlesztéseiben.

– Ezzel párhuzamosan Kína alternatív nemzetközi intézményeket és együttműködési platformokat is létrehoz, amelyek révén a fejlődő országok számára vonzóbb partnerként jelenik meg, miközben az USA szövetségesei egyre inkább elbizonytalanodnak a washingtoni politika kiszámíthatatlansága miatt. Ez a globális kapcsolatrendszer segíti Kínát abban, hogy a kereskedelmi háborúk és szankciók negatív hatásait más piacokon ellensúlyozza, és hosszú távon is stabilizálja gazdasági befolyását.

– A jogállamiság és a demokratikus intézmények leépítése: Trump elnöksége alatt az adminisztráció rendszeresen figyelmen kívül hagyta az alkotmányos korlátokat, tömegesen bocsátotta el a korrupcióellenes felügyelőket és független hatóságok vezetőit, illetve végrehajtói rendeletekkel próbálta saját hatalmát kiterjeszteni, miközben a független igazságszolgáltatást és a választási rendszert is támadta. A kormányzat a saját politikai érdekei szerint alakította az igazságügyi minisztérium működését, befolyásolta a bírósági eljárásokat, és eltávolította azokat, akik a hatalommal való visszaélést próbálták feltárni.

– A tudományos élet, az egyetemek és a kutatás szisztematikus támadása: Trump kormányzata drasztikus költségvetési elvonásokat hajtott végre a tudományos intézményeknél, kutatási programokat szüntetett meg, és több ezer tudóst bocsátott el. A klímaváltozás, az orvostudomány és más kulcsterületek kutatásait leállították, vagy jelentősen visszavágták, miközben szigorúbb bevándorlási szabályokat vezettek be, amelyek miatt sok külföldi kutató és diák elhagyta az országot. Ez hosszú távon aláássa az amerikai innovációs képességet és tudományos vezető szerepet.

– A statisztikai adatok és gazdasági jelentések manipulálása: Az adminisztráció több alkalommal próbálta befolyásolni vagy elhallgatni a gazdasági és társadalmi adatokat, megszüntetett független tanácsadó testületeket, és átláthatatlan költségvetési trükkökkel igyekezett elfedni a gazdaságpolitikai döntések valós következményeit. Ez nemcsak a szakpolitikai döntéshozatalt teszi megbízhatatlanná, hanem a közvélemény tájékozódását is akadályozza.

– A szövetségi rendszer és a nemzetközi együttműködés elutasítása: Trump nyíltan megkérdőjelezte és támadta az USA hagyományos szövetségi rendszerét, a NATO-tól kezdve a nemzetközi szervezeteken át a kétoldalú partnerségekig. Ez a hozzáállás elidegenítette a szövetségeseket, megrendítette a globális bizalmat az Egyesült Államok iránt, és lehetőséget adott Kínának, hogy megerősítse saját pozícióit világszerte.

Ezek a lépések együttesen oda vezettek, hogy Amerika elveszíti globális befolyását, szövetségeseit és innovációs előnyét – miközben Kína mindezt kihasználva egyre nagyobb teret nyer a nemzetközi porondon.

Az USA nem fogja elérni a remélt győzelmet Kína felett. A Trump-féle politika nem reform, hanem önpusztítás – mind otthon, mind a világban. Egy megbízhatatlanná, önzővé vált Amerika nem tudja megszerezni szövetségesei támogatását, és nem tudja felvenni a versenyt Kínával sem. A világ olyan Amerikára vágyik, amely egyszerre tud versenyezni és együttműködni Kínával – de ez a Trump-féle Amerika mindkettőre képtelen.

A jövő globális rendjét nem az dönti el, ki tud nagyobb vámokat kivetni, hanem az, ki tudja megőrizni szövetségeseit, stabilitását és hitelességét. Ebben most Kína áll jobban.