A Tisza Párt gyermekvédelmi tüntetést szervezett, mert Magyarországon a gyermekvédelem rendszerszinten megbukott, hiszen gyerekeket bántalmaztak, aláztak meg, tettek tönkre állami intézményekben – ott, ahol védeni kellett volna őket. És mindezek nem elszigetelt esetek voltak.
A kormány válasz helyett rágalmazó, uszító hadjáratot indított. Ahelyett, hogy a felelősségről beszélne és bocsánatot kérne, gyilkosozik, erőszakolózik, ami tudatos elterelés, a pánik jele.
Mert aki ma a Tiszát támadja azzal, hogy „bűnözőket véd”, az hazudik. A Tisza soha nem mondta, hogy a bűncselekményeknek ne legyen következménye.
Amikor valaki végre kimondja, hogy a gyermekvédelem nem plakátkampány, hanem élet-halál kérdése, akkor jön a karaktergyilkosság, a mocskolódás, a gyűlöletkeltés. Mert nincs válaszuk. Nincs magyarázatuk. Csak félelmük van attól, hogy az igazság felszínre kerül.
A Tisza nem hajlandó részt venni ebben az aljas játékban. Nem fogjuk kiválogatni, melyik gyerek érdemel védelmet, és melyik nem. Nem fogjuk elfogadni azt a logikát, hogy akit a rendszer már egyszer tönkretett, arról utána le lehet mondani.
Ez a tüntetés nem a bűnözőkről szólt, hanem a hatalom bűneiről. Arról, hogy gyerekek estek áldozatul egy közönyös, cinikus, felelősséget soha nem vállaló államnak. Arról, hogy ezt nem lehet többé elhallgatni. És arról, hogy nem hagyjuk, hogy a hazugság elnyomja az igazságot.
Lehet ordítani. Lehet uszítani. Lehet mocskolódni. De egy dolgot nem lehet: eltörölni azt, ami megtörtént. A gyermekvédelem válságban van, a felelősök megvannak.
