Az Orbán-kormány éveken át a „gyermekvédelem” zászlaja alatt épített politikai kampányt. Könyveket fóliáztattak le, szabályozták, hogy bizonyos kiadványokat hol lehet árusítani, és azt is megszabták, hogy ezek a boltok legalább 200 méterre legyenek iskoláktól, templomoktól és gyermekintézményektől. A kommunikáció egyértelmű volt: meg kell védeni a gyerekeket.
Csakhogy közben kirobbant a Szőlő utcai javítóintézet botránya.
A vádak szerint Juhász Péter Pál, az intézmény korábbi igazgatója éveken át olyan rendszerben működhetett, amelyben kiszolgáltatott fiatalok sérelmére súlyos visszaélések történhettek. Emberkereskedelem, kényszermunka, szexuális visszaélések gyanúja. 2026 elején a legfőbb ügyész közlése szerint már 15 kiskorú sértettet azonosítottak az ügyben.
A legkellemetlenebb kérdés azonban nem is csak az, hogy mi történt, hanem az, hogy ki tudott róla – és mióta.
Több sajtóforrás szerint már évekkel korábban érkeztek figyelmeztetések Juhász Péter Pál magatartásáról. A Fővárosi Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat vezetői jelezték a problémákat, sőt olyan állítások is megjelentek, hogy kinevezését korábban kifejezetten ellenezték. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma már 2013-ban figyelmeztető jelzéseket kapott a veszélyes működésről, mégsem történt érdemi beavatkozás, Juhász pedig hosszú éveken át pozícióban maradt.
Itt válik igazán súlyossá az álszentség érzése.
Videó: https://www.youtube.com/@kontrollhu
Miközben a nyilvánosság előtt a kormány a könyvesboltokat ellenőrizte, fóliát húzott regényekre és erkölcsi pánikot épített kulturális kérdések köré, addig egy valódi gyermekvédelmi intézményben évekig működhetett egy rendszer, amelynek középpontjában épp a legvédtelenebbek álltak.
Nem egy regény szereplői. Nem egy ifjúsági képregény lapjai. Hanem valódi gyerekek.
A társadalom joggal teszi fel a kérdést: ha valóban a gyermekek védelme volt a cél, akkor hogyan maradhatott helyén ilyen sokáig egy ilyen ember? Hogyan lehetett fontosabb a könyvek becsomagolása, mint az intézmények kitakarítása?
A „Zsolti bácsi” néven emlegetett politikai szál tovább növelte a botrányt. Egy áldozat már azt állítja, hogy az illető politikus volt, akinek Juhász Péter Pál közvetítésével szolgáltatták ki. Konkrét nevet még nem közöltek, de a Kontroll szerkesztősége, azt állítja, hogy tudják, hogy ki az a „Zsolti bácsi”.
A fólia nem védi meg a gyermeket. Az intézményi felelősség igen. Az időben meghozott döntés igen. A következmények vállalása igen. És éppen ez az, amiből ebben az ügyben túl kevés látszott.
