1956-ban 5 éves voltam, a Balaton mellett, Révfülöpön éltünk. Gondolhatnák, ugyan mire emlékezik egy ötéves gyerek az akkori időről, 160 km-re Budapesttől.
Pedig az ottani élmények egész életemre meghatározóak lettek a forradalommal kapcsolatban.
Édesanyám 6 hónapos terhes volt öcsémmel. Mivel Édespám éppen Budapesten tartózkodott kiküldetésen azokban a napokban, ezért Anyukám engem küldött el a zöldségeshez burgonyáért. Ott az asszonyok valamilyen nagy dologról beszéltek, amit nem értettem, de lelkesedéssel áradoztam róla Anyukámnak. Október 24-én este Apukám megérkezett és hozott magával egy csodálatos, új rádiót. Ez a Trivox rádió meghatározó volt számomra a későbbiekben. Egész nap szóltak a hírek. Versek hangzottak el, sok zene szólt. Az egyik versből ezek a sorok ragadtak meg bennem a mai napig. Ma már tudom, hogy nem helyesen idéztem Tamási Lajos: Piros a vér a pesti utcán című versét, de akkor ezt szavaltam szinte egész nap: „Piros a vér a pesti utcán, kire lövetsz belügyminiszter? Gerő erő te csak ölni tudsz!” Mesélik, hogy még ekkor is elég pösze gyerek voltam és elég komikusan hangzott, amikor le föl masíroztam és ezt harsogtam: „Mars ki ruszkik, menjetek ki oroszok!” Mivel az „r” hang kiejtésével küszködtem, el lehet képzelni mit lehetett ebből érteni. A dolog komolyságát hangsúlyozandó feltettem a március 15-ére kapott szép kis huszárcsákót és lengettem a kedvenc játékkardomat, amely ma is ritka módon, valódi fémből készült.
Így teltek a napok, azon a vidéken nem voltak harcok. Egy kis izgalmat jelentett, amikor a szomszédék velem egykorú kislánya nagy büszkén mutatott nekem egy szép, vörös csillagot, amit a rendőr apja neki adott, mivel a sapkájukról le kellett szedniük.
Ezeken kívül még egy dolog égett be az emlékezetembe, amely – mint azt később megtudtam a forradalmi napok szomorú végét jelentette. Egyik éjszaka csörömpölés hallatszott a Köveskálra vezető útról. Édesapámék nagyon megijedtek, mert szerintük tankok lánctalpai adhatnak ilyen hangot. Az ablakhoz mentünk, de villanyt nem mertünk kapcsolni. A sötétségbe bámultunk hátha látunk valamit. Apukám átment az utca túloldalán lakó szomszédokhoz érdeklődni. Később kiderült, hogy a nyugati határ felé igyekvő magyar katonák ültek a tankban és útbaigazítást kértek tőlük. Elmondták, hogy az oroszok elfoglalták Budapestet.
Ezután a szüleim lelkemre kötötték, hogy a ruszkik kizavarását egy ideig halasszam el, és ne szavalgassam azt a pár sort az általam átköltött versből. Ám a mi családunkban a forradalom, mindig forradalom maradt.
A rádión később nagyon sokat hallgattam a Szabad Európa Rádiót, meg az Amerika Hangját. Mostanában, mióta kormányunk ennyire ruszki barát lett, nagyon hiányzik nekem ez a két rádióállomás.
Még egy utolsó élmény azokból napokból. Január elején elutaztunk a nyugati határszélen fekvő Kőszegszerdahelyre, Anyukám szülőfalujába Nagyanyámékhoz. Ott született meg az öcsém. Végül ott láttam először ruszki katonákat és tankokat. Apukám vállalati személykocsival vitt le bennünket. A ruszki tankok és teherautók ott álltak a falu határában az út mentén. A katonák a januári hidegben, félmeztelenre vetkőzve az út széli árokban mosakodtak. Ez a kép maradt meg bennem az oroszokról.
Csillaghegy, 2024. október 13.
Mészáros József
