1989-ben másodszor, és végleg győzött az ’56-os Forradalom és Szabadságharc. Sorra jelentek meg a könyvek, kiadványok, illetve hozzáférhetővé váltak olyan könyvek, amelyek korábban, külföldön jelentek meg.
Ekkor vehettem kézbe Orwell két maghatározó művét, az „Állatfarm”-ot és az „1984”-et. Aki meg akarja érteni, így utólag is, mi vezetett a forradalomhoz, e két könyvből sokat meríthet.
Amit eltagadtak, eltitkoltak előttem ’56-ról, annak attól kezdve utána járhattam. Egyszerű polgárként szenvedélyemmé vált a forradalom történetnek, a körülményeinek tanulmányozása. Nem lettem történész, vagy kutató, csak az átlagosnál élénkebben érdeklődő magyar ember.
Az első könyv, amit felkutattam, a gyerekkoromban a könyvtár elzárt részén megtalált „Fehér könyv”. Ez ma már 67 éves.
Amikor megjelent Tóbiás Áron Nagy Imre könyve, azonnal megvettem.
Több, mint 30 évvel később tudtam megvenni egy olyan könyvet, amelynek Nagy Imre a szerzője. Ez a száműzetésben írt „Snagovi jegyzetek”. Ma is nagy becsben tartom az ’56 a sajtó tükrében c. könyvet, amelyben a forradalom napjaink szinte összes újságcikke megtalálható. Ezek után jártam az antikváriumokat, hogy a Fehér könyvön kívül a diktatúra által megjelentetett további, nem túl számos ’56 témájú könyvet is felkutassam. A tizedik évfordulóra jelent meg Molnár János „tudományos” munkája, majd a 30. évfordulóra Hollós Ervin és Lajtai Vera hírhedett műve, a „Drámai napok”.
Nem semmi olvasmány a Párttörténeti Intézet 1958-as tanulmánykötete, amely valahogy a szegedi egyetemi könyvtárból került fel Budapestre. Mint tudjuk ez időben az ENSZ szakbizottsága vizsgálta a magyarországi szabadságharc és megtorlás körülményeit, erre akartak válaszolni.
Mára több, mint 40 darabos az ’56-os könyvgyűjteményem. A szerzők között a legkülönfélébb emberek szerepelnek.
Nagy Imrén kívül, Gosztonyi Péter, Csalog Zsolt, Stefka István, de még Bayer Zsolt is. Ő talán akkor, 2000-ben még normális volt. Vannak dokumentumok a szovjet levéltárakból, de a CIA-tól is. A történeti munkák közül közül számomra kiemelkedik Az Igazságügyi Minisztérium Tényfeltáró Bizottságának 1993-ban kiadott könyve az 1956-os sortüzekről. Sajnos ma sem köztudomású, hogy ’56 október és 1957. január 11. között több, mint 80 sortüzet vezényeltek békés polgárok ellen, akik közül több ezren estek áldozatul.
A történészek közül Jobbágyi Gáborral vagyok teljes egyetértésben az én ’56-ommal kapcsolatban. A Professzor úr 3 könyvét őrzöm, az ’56-al foglalkozó munkái közül.
Két különlegesen kedves napló nyomdai, fakszimile kiadása is ’56-os gyűjteményem részét képezi. Egyik Csics Gyula naplója, amelyet 12 éves korában vezetett. Kézzel írta és rajzolta. A másik Máriás Imre „Napló”-ja, amelybe valódi fotók vannak beragasztva. Az ’56-os fotóalbumhoz a szerző ragasztott be írógéppel írt szöveges leírásokat.
Így élek együtt az én ’56-ommal, amelynek teljes megismeréséhez egy emberöltő is kevés.
Csillaghegy, 2024. október 16.
Mészáros József
