| Szabó György |
Pontosan 149 évvel ezelőtt, 1877. november 22-én született Ady Endre, akire mai napig a magyar líra forradalmasítójaként és egyik legnagyobb költőnkként gondolunk, noha Ady lírája csak egy szelete annak a gigantikus életműnek, amit ránk hagyott.
A magyar irodalomtörténet is elsősorban költőként tartja számon, holott tárcanovellái szintén zseniálisak, Nagyváradon pedig már jóval azelőtt sztárpublicistának számított, hogy harmadik verseskötete 1906-os berobbanása egészen a magyar irodalmi élet csúcsáig repítette volna.

Jellemző epizód az ifjú újságíró életéből, hogy 1901-ben rövid jegyzetet írt a nagyváradi Friss Újságba, Egy kis séta címen, amelyben élesen állította egymással szembe a Kanonok-soron élő katolikus főpapok fényűzését a külváros nyomorával:
„[…] nézzék meg a kanonok-sort, s gondolkozzanak… Az előkelő, feszengő jómódról valló paloták redőnyei le vannak bocsátva. Lakói a legmihasznább, legingyenélőbb emberek. […] Sétáljunk aztán el bármely külvárosi részbe, de erősítsük meg szívünket. Mert nyomort, bűnt és piszkot látnak. Meglátják, hogy mennyi nyomort lehetne enyhíteni, s mennyi könnyet letörülni a kanonokok pénzével. Ha ezt meglátják és átgondolják: eredményes volt a vasárnapi séta…”
A sértett kanonokok mindezért nyomtatvány útján elkövetett nyilvános becsületsértés miatt perelték be. El is ítélték, három egész napot kapott, amit a nagyváradi államfogházban töltött le 1903. június 5-e és június 8-a között, ez azonban vereséggel felérő győzelem volt csupán az egyház sértett képviselői számára.
A későbbi zseniális költő nem minden gúny nélkül jegyezte meg a Nagyváradi Napló hasábjain: „A nagyváradi latin szertartású káptalan főtisztelendő, nagyságos és méltóságos tagjai gratulálhatnak önmaguknak. Mától kezdve nincs köztük „mihaszna”, nincs köztük „ingyenélő”. Ítéletben kimondta a tekintetes törvényszék…”
A fogházban eltöltött három nap inkább volt egy különös helyszínen rendezett, elnyújtott házibuli, mint valódi raboskodás. Nem köztörvényes bűnözőként napközben látogatókat fogadhatott, a város haladó szellemű polgárai, és vendéglősei pedig szolidaritásból és persze önreklámból is egymással versengve küldték be neki a finomabbnál finomabb ételeket és jó italokat. Így magát a fogságot nagy kényelemben, ünnepelt sztárként töltötte el, mintha nem is egy fogházba, hanem egyenesen a Hilton Szálló elnöki lakosztályába költözött volna be.
Adódik persze a kérdés, hogy a számtalan igaz történet, mítosz és legenda mögött hogyan nézett ki, milyen volt pontosan az élő, lélegző, beszélő, isteni szférákban alkotó, mégis esendő és emberi Ady Endre?
A leghitelesebb képet Adyról, mint emberről, – hacsak nem magában verseiben és véleménycikkeiben mélyedünk el, – alighanem akkor kapjuk, amennyiben Bölöni György Az igazi Ady című könyvét olvassuk, egy percig sem feledkezve meg Bölöni pozitív elfogultságáról, hiszen ő és Ady közeli, jó barátok voltak, valamint a korról és a szándékról, ami magát a könyvet megíratta vele.
A Horthy-korszak rendszerpárti irodalomtörténet-írása megpróbálta az új kurzushoz szelídíteni Ady emlékét és nyughatatlan szellemét, radikalizmusát tompítani, szociális érzékét elfelejteni. Ehelyett magyarságot féltő, hazafias és istenes verseit emelte piedesztálra, mintha Ady csak amolyan jó szándékú fiú lett volna, aki rossz társaságba keveredett.
Ezzel szemben a párizsi emigrációban élő kommunista Bölöni György éppen ellenkezőleg cselekedett: az elnyomott nép és a társadalmi forradalom számára szerette volna visszaszerezni Ady Endrét, a népért síró bús bocskoros nemest és forradalmárt, joggal mutatva rá, hogy ő mindig is gyűlölte és megvetette azt a feudalizmusból örökölt, korrupt és úri világot, ami végül a világháborús összeomlásba sodorta a történelmi Magyarországot.
Nem kell Ady-szakértőnek lenni ahhoz, hogy el tudjuk dönteni melyik Ady-kép áll sokkal közelebb a valósághoz, elég csak találomra beleolvasni Ady Endre újságcikkeibe.

Őt ugyanakkor nem lehet egyszerűen kategorizálni, zsenije és sokoldalúsága minden keretet szétfeszít és éppen azért olyan nehéz írni arról, hogy ki is volt ő valójában, mert oldalak tízezreit lehetne összeírni róla.
Bár sokakat a mai napig taszít emberfeletti egója, azért lássuk be, nehéz lehet úgy szerénynek maradni, ha az ember tényleg kiemelkedik kortársai közül, és már életében is félisteneknek kijáró rajongás és kultusz veszi körbe.
Ugyanakkor bárhogyan viszonyuljon is hozzá az ember, elvitathatatlan érdeme, hogy azon nagyon kevés véleményformáló értelmiségi egyike volt, akiket sohasem ragadott magával az első világháborús lelkesedés és tömeghisztéria. Ő nem a később, vagy későn eszmélők és kiábrándulók táborába tartozott. A „nagy háború” következetes ellenzője volt annak kezdeteitől fogva, és nem csak azért, mert abban a civilizáció és humanizmus összeomlását látta.
Meggyőződése volt az is, hogy a háború megnyerésével a magyarság semmit sem nyerhet, annak elvesztése ellenben katasztrófával fog számára járni, a történelem pedig nem sokkal később igazolta is őt, ahogyan néha azt az igazán nagy prófétákkal teszi.
Minden nagysága és jelentősége ellenére, vagy talán éppen emiatt, kevesen kísérleteztek azzal a halála óta eltelt több mint száz évben, hogy alakját nagy és jelentős szépirodalmi műben örökítsék meg.
Millok Éva Fogoly a vártoronyban című könyvében már a haldokló Ady Endre a hős. Nagy, évtizedeket, vagy akár Ady egész életét átfogó, róla szóló regénnyel, vagy regényfolyammal ugyanakkor valamiért adós maradt egészen napjainkig a magyar irodalom.
Különös mulasztása a magyar filmművészetnek is, hogy bár a létező szocializmus évtizedei alatt közterületek ezreit nevezték el országszerte róla és Ady-portré díszítette az ötszázforintos bankjegyet is, sohasem tettek kísérletet egy klasszikus, nagyközönségnek szánt, monumentális, heroizáló vagy akár teljesen realista Ady életrajzi film elkészítésére.

Nem történt ez meg az 1990-es és a 2010-es rendszerváltások után sem, mondjuk a NER kurzusfilmeket elnézve igazából hálásak is lehetünk azért, hogy Rákay Kálmán nem pont Ady Endrét szemelte ki a Kungfu költő főszereplőjének.
Jövőre mindenesetre születésének százötvenedik évfordulója érkezik, keresve sem lehetne méltóbb és alkalmasabb alkalmat találnia bárkinek ahhoz, hogy valamilyen formában hozzá méltó emléket próbáljon állítani neki.
Képek forrása:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Ady_Endre
https://m.nyest.hu/hirek/a-kolto-kultuszanak-teremtese-kozben-ady-endre-es-a-fotomuveszet
https://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%96tsz%C3%A1z_forintos_bankjegy