| Szabó György |
A történelem egyszerre statikus, végleg és megmásíthatatlanul lezárult, ugyanakkor a szinte permanens át- és újra értelmezéseknek, valamint újabb kutatásoknak köszönhetően egyben folyamatosan változik is. Népi előítéletté szilárdult tévedés, hogy csak és mindig a győztesek írják, de tény, hogy legendák, félreértések és szándékos hazugságok könnyen a részévé válhatnak és válnak.
Objektív értelmezése sokszor éppen saját szubjektív nézőpontunk miatt is lehetetlen. Nem véletlen például, hogy sokak szemében a Tanácsköztársaság az egész magyar történelem egyik legsötétebb mélypontja, a benne részt vevők pedig árulók, terroristák, idegen ügynökök.
De az sem véletlen, hogy 1990 előtt, annak százharminchárom napja maga volt a legenda, az évezredes elnyomatás sötétjében fényesen égő fáklya, Budai Nagy Antal, Dózsa György és a márciusi ifjak egyenes ágú örököse.
Napjainkban, hogyha egyik értelmezését sem akarjuk kritikátlanul magunkévá tenni, talán elfogadjuk, hogy az a bizonyos ezer ellentmondással terhelt százharminchárom nap szinte elkerülhetetlen következménye volt az első világháború vérfürdője és nélkülözései alatt és miatt brutalizált világnak.
Hogy hetekig és hónapokig tényleg úgy tűnt a világháborút elveszítő, darabjaikra hulló, összeomló monarchiákban, hogy a népeket egymás ellen uszító, vágóhídra hajtó elavult és félig-meddig már meg is bukott rendszereknek vége, az internacionalizmus vörös világforradalma pedig talán végleg véget vet majd minden háborúnak.
Az értelmiség és a nép többsége ugyanolyan lelkesedéssel támogatta kezdetben nem csak a Károlyi-kormányt, majd utána a Tanácsköztársaságot is, mint ahogyan 1914-ben az első világháborúba vetette magát bele.
Persze a történelmet nem teljesen fekete-fehérnek láttatni nem érdeke azoknak, akik évtizedek óta a politikai ellenfeleik démonizálásában és a legnyilvánvalóbb hazugságok sulykolásában utaznak és érdekeltek, mint például, hogy mind az orosz fronton végezzük majd, amennyiben a TISZA megnyeri a választást 2026-ban. Éppen, mint Orwell 1984-ében, ahol az adott ellenséget mindig ördöginek kell, sőt kötelező annak tekinteni.
A Fidesz az elmúlt évtizedekben számtalan alkalommal bizonyította már, hogy az úgynevezett polgári jobboldalhoz és konzervativizmushoz semmi köze. Nem csak átcsúszott amolyan véletlenül a szélsőjobboldalra, hanem tudatosan át lett vezetve oda és ott is maradt.
Amikor Orbán Viktor idén Tusványoson arról beszélt, hogy a százharmincnegyedik napon majd fordul a kocka, tulajdonképpen nem tett semmi mást, mint megvonta a lehető legképtelenebb és legértelmetlenebb párhuzamot a mostani TISZA-kormány és a Tanácsköztársaság között.
Persze a TISZA és Magyar Péter nevetséges összevörösözése és a Tanácsköztársaságra való teljesen indokolatlan hivatkozgatás sem ma kezdődött el;
„A Lenin-fiú vonatra ült és ott folytatná, ahol a Szamuelyk és a Csernyk 100 éve abbahagyták.”
Ki mondaná meg ma már, hogy a bukott NER propagandájának melyik mélypontján sikerült összehoznia ezt a cikkcímet Jurák Katának a Pesti Srácokon?
Ez nem a választási kampány hajrája, amikor az egykori állampárt és propagandistái kínjukban már mindennel próbálkoztak az ukrán aranykonvojtól kezdve Gundalf 007-en át egészen a szerbiai fel nem robbant bombáig. Itt még csak 2024. május 26-át írtuk, a Pesti Srácokon megjelent publicisztika apropóját pedig az adta, hogy Magyar Péter az két nappal korábban az általa kibérelt felcsúti kisvasúton látogatott el Felcsútra.
Na és ki vonatozott még egy időben nagyon sokat? Hát persze, hogy népbiztosként maga Szamuely Tibor! Rajta kívül nyilván nem lehet erre a kérdésre megoldás senki más…
Természetesen azóta sincsen megállás a dilivonaton, Ruff Bálintból is így lett népbiztos, a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatalból pedig ÁVH a fideszes szlengben és univerzumban egyaránt.
A történelem bár egyszerre zárult le és változik permanensen, mégiscsak most is létező, vagy egykor létezett emberek tetteinek összessége. Valóság. A fideszes politikusok és „szellemi holdudvar” ellenben semmi mást nem bizonyít minden egyes hasonló nevetségességgel, pusztán annyit, hogy nem csak a jelen valóságával veszítette el minden eddig még legalább nyomokban létező kapcsolatát, hanem valamennyiünk közös múltjával is.
Ha csak egy fél percre el is fogadjuk a TISZA-kormány és a Tanácsköztársaság képtelen párhuzamát, akkor is kormányzás századik napja már elmúlt, közeledik a mitikus százharmincnegyedik, ami előtt bukni kellene, vagy legalább fordulnia a kockának, ahogyan azt Orbán Viktor Erdélyben vizionálta. Éppen csak a kisantant csapatai nem látszanak, akik elsöprő túlerő birtokában állnak a határainkon, hogy visszaverjék a múlt meghaladása érdekében megmozdult társadalmat magába a múltba.
Ehelyett a fehér fővezér eltűnt, egykori alvezérei sorra dezertálnak, katonáik pedig most már egymásra is lőnek, ha nem éppen saját magukat lövik lábon. Aztán hamarosan el fog érkezni majd az általuk annyira várt százharmincnegyedik nap, és nem fog változtatni semmin, ahogyan Budapestre sem fog fehér lovon belovagolni senki.
Képek forrása:
https://hu.wikipedia.org/wiki/F%C3%A1jl:Bela.Kun.Revolution.1919.jpg
https://hvg.hu/itthon/20240524_elindult-magyar-peter-felcsuti-vonatozasa-kepeken