| Szabó György |
Leslie Mándoki áruló lett. Nem az elsők között, de biztosan nem is utolsóként hagyta el a már majdnem teljesen elsüllyedt hajót, hogy egy lakatlan szigetre úszhasson róla.
Eddig egyetlen ember volt csak a NER-t egykor támogató és a bukott rendszer támogatását kiélvező hírességek és celebek hosszú sorában. Hirtelen megvilágosodása is jelentéktelen lábjegyzete lenne csupán a napról napra íródó történelemnek, ha nem volna egyben több szempontból korlenyomat is. Nem csak a Telexnek adott nyilatkozata, hanem az is, ahogyan fogadta azt a magyar társadalom.
Elkésni sosem jó. Bár saját elmondása szerint nem sorolná magát az orbánisták közé, az Orbán-kormány bizonyos álláspontjaival pedig évek óta nem értett egyet, azért mégis mennyivel hitelesebb és bátrabb lett volna ez a coming-out, ha mondjuk április 12-e előtt történik meg, amikor hasonló kijelentéseknek még lehetett volna politikai súlya…
Nem lehet csodálkozni azon, ha a késői megtérőt senki nem ölelte keblére azok közül, akik a kezdetétől fogva, vagy legkésőbb a TISZA feltűnésétől és szárnyalásától kezdve szemben álltak a NER-rel. Az sem csoda, hogy a Fidesz eddig megmaradt tábora átkok hosszú sorát zúdította rá.
A Magyar Nemzet virtuális hasábjain például személyesen Bayer Zsolt írt dörgedelmes publicisztikát róla. Szokásához híven talán kissé túlzásba is vitte.
Már írása legelején Júdásnál tartott, akit Dante a Pokol legmélyebb bugyrába száműzött örökre, aztán Hegedüs hadnagyot emlegette, aki az egri várat próbálta elárulni és átadni a töröknek. A lényeg az volt, hogy felmondhassa a már ókorban is ezerszer leírt toposzt, hogy az árulás az bizony nem szép dolog, az árulót pedig még az is gyűlöli, aki hasznot húz az árulásából.
Ezek után „hősünket” szarjankónak nevezte, persze szigorúan kipontozva, mert, ha kipontozza az olyan polgári, őt pedig amúgy is finom modoráról ismerjük mindannyian. Legvégül ledobta az atombombát Mándokira, hogy még maga a Sátán is undorodik tőle.
Persze, költői túlzás, lehetne mondani, mivel pedig éppen Bayer Zsoltról van szó, nyilván nem érdemes túl hosszan elemezni az írását, ettől függetlenül egy-két nyilvánvaló tévedését nem árt tisztába tenni.
„Aztán ott van Ephialtész.
Spárta torzszülöttje, aki Leonidász hátába vezeti Xerxész seregét. Teszi mindezt semmi egyébért, mint pénzért. S talán még bosszúból, amiért nem lehetett belőle soha spártai harcos, torzszülöttsége okán.” – írja.
„A legenda szerint Ephialtész annyi pénzt kért Xerxésztől az árulásáért, „amennyit elbír”. Xerxész pedig megígérte neki, majd amikor a gnóm jelentkezett a jutalomért, Xerxész elevenen megnyúzatta és a bőrét kitömte arannyal – jelezvén, hogy az árulókat azok is megvetik, akik hasznot húznak belőlük. A valóság persze ennyire nem regényes, Hérodotosz leírása szerint Ephialtész a spártaiaktól rettegve Thesszáliába menekült, és egy Athenádész nevű férfi megölte. És jól tette.” – folytatja.
A publicisztika logikájába persze tökéletesen beleillik mindez. A valóság ezzel szemben az, hogy nincsen ókori forrás, ami Ephialtész torzszülöttségét említené, sőt még csak spártai sem volt, és főleg spártai harcos nem akart lenni, ami pedig nem spártaiként eleve nem is lehetett volna…
Nincs hát más logikus magyarázat ezen sorokra, minthogy Bayer Zsolt hiteles történelmi forrásnak tekintette a 300 című, nyomokban történelmi elemeket is tartalmazó trash fantasy filmet, csakhogy Ephialtész bőrét nem csak a filmben nem tömték ki arannyal, más történelmi forrás sem említ hasonlót, a 300-at túl is élte, szóval a kép valahogy sehogyan sem akar összeállni nála.
A Bayer által emlegetett történet lényege mindenesetre annyi, hogy a honvédő spártaiak az elképzelhetetlen túlerő ellenére két napon keresztül is képesek voltak a Hellasz bejáratát jelentő szorosban állásaikat tartani a Xerxész vezette perzsa hódítókkal szemben. A háromszáz hős spártai harcos vesztét végül egyetlen áruló okozta, aki egy rejtett hegyi ösvényen a hátukba vezette az inváziós haderőt.
A történetírás atyjaként emlegetett, görög-perzsa háborúk történetét is megörökítő Hérodotosz így ír erről Xerxészről szóló könyvének Leonidász Thermopülainál című fejezetében, ami egyébként az Országos Széchenyi Könyvtár online archívumában is elérhető teljesen ingyen bárki, – így Bayer Zsolt számára is;
„A király nem is tudta már, mitévő legyen ebben a különös helyzetben, amikor jelentkezett nála kihallgatásra egy máliszi ember, Ephialtész, az Eurüdémosz fia. Ez abban a reményben, hogy nagy jutalmat kap majd a királytól, fölhívta figyelmét a hegyszoros mögé vezető hegyi ösvényre, és ezzel tönkretette az itt védekező görögöket. Később Ephialtész a spártaiaktól való félelmében Thesszáliába menekült, de díjat tűztek ki a fejére. Majd még később visszatért Antikürába, ahol egy Athénadész nevű trákhiszi ember megölte, igaz, hogy nem árulása miatt, hanem valami egészen más okból.”
Az igazán megdöbbentő azonban nem az, hogy Bayer Zsolt emlékezete szelektív, ha ókori történetírókra kell hivatkoznia, vagy, hogy fikciós tartalmakat mos össze valószínűleg tényleg megtörtént történelmi eseményekkel, esetleg, hogy maga által kreált legendákat idéz szegényes mondanivalójának alátámasztására, hanem amikor leírja azt a mondatot, ami egyben az egyik végkövetkeztetése is, hogy Leslie Mándokihoz képest „még Ephialtész is egy világító fáklya, egy erkölcsi Csomolungma.”
Pedig Ephialtész árulásának háromszáz helyszíni áldozata lett, Xerxész inváziós serege előtt pedig szabaddá vált az út Hellász szívébe, ahová nem virágokat ültetni mentek, hanem rombolni, hódítani és ölni.
Mivel a finom iróniát valahogy nem érezni ki a publicisztika sorai közül, sajnos feltételeznünk kell, hogy amit Bayer leír, azt teljesen komolyan is gondolja. Az ő személyes kis univerzumában Orbán Viktor és a Fidesz megtagadása tényleg sokkal nagyobb bűn, mint egy maroknyi ellenálló hátába vezetni egy gátlástalan hódító nyomasztó túlerőben lévő seregét, ezáltal pedig közvetetten ezrek és tízezrek gyilkosává válni.
Ez valószínűleg még mindig csak a gyász első fázisa lehet. Inkább még az sem.
Képek forrása:
https://magyar.film.hu/filmhu/hir/ffilm-keszul-mandoki-laszlorol
https://www.mycast.io/stories/300-2017-40662/roles/ephilates/7952136