A Filatorigát korábban Budapest III. kerületének egyik városrésze volt. 2012-ben megszüntették, majd Kaszásdülő és Óbuda városrészek közt osztották szét területét. Nevét a XIX. századi selyemipari tevékenységéről kapta. A „filatori” szó a latin „filatorium”-ból ered, amely selyemfonodát jelent.
A 18. században a Habsburg-birodalom a selyemgyártást is igyekezett a határokon belülre szervezni, de mivel Ausztria területén az éghajlat nem volt megfelelő erre, így Magyarországra esett a választás. A „gát” pedig arra utal, hogy a városrész közelében, a Duna mentén gátakat emeltek az árvizek ellen. Az itt folyó négy patak (Aranyhegyi-, a Bründl-, a Rádl- és a Filatori-árok) visszaduzzadása ellen védekeztek. A területet később feltöltötték és a patakokat befedték, így a gát már nem látható.
Óbudán 1776-ban jelentek meg az első selyemszövők, akik a Zichy-kastélyban indították el az üzemüket.
A filatorium (Fotó: Egykor.hu)
Az olasz Zanesi Bertalan 1780-ban létrehozott egy selyemfonót Óbudán, ahol a selyemhernyók gubójából nyerték ki a textilipari felhasználásra alkalmas fonalakat. A Bécsből érkezett Fachini Pál tervei alapján, északra Óbudától egy hatemeletes selyemfonógépet (filatóriumot) építettek a luccai selyemcérnázó üzem mintájára, ahol elsősorban a Szlavóniában termelt selymet dolgozták fel.
A selyemfonó 1789-ben megszűnt, tönkrement. A környéket ekkor „Filatori Felden” (Filatoridülő) néven emlegették.
Fotó: Fortepan
A selyemfonó nem tévesztendő össze a Selyemgombolyítóval (Deglomeratorium), amely 1786-ban kezdett termelni. Itt egy velencei szakember, Mazzucato Ágoston találmánya szerint gombolyították le a szálakat a selyemgubókról. A selyemhernyók gubójában lévő bábot forró levegővel elpusztították, majd a gubókat forró vízben áztatták és letekerték róluk a vékony, de akár több száz méter hosszúságot elérő selyemszálakat, ez a nyersselyem. A selyemgyártás második szakaszában pedig, a filatóriumban feldolgozták a nyersselymet, amely a finom selyemszál összesodrásával történt.