| Szabó György |
Akiben annyira mély nyomot hagyott tizenhat évnyi NER, hogy képes kéjes élvezettel olvasni a két Orbán által Fidesz-kampányban elkövetett hibák hosszú sorozatáról, imádni fogja ezt a könyvet. Aki TISZA-dicshimnuszt vár, fog benne némi kivetnivalót találni.
Az Abszolút kampány ellenben nem is egyik, vagy másik oldal utólagos támogatására készült. Nincs benne szenvedély, érzelem, ítélet, csak hideg és szenvtelen elemzés, vagy legalábbis mindezek teljesen hitelesnek tűnő látszata.
A DC/MARVEL képregény-univerzumot idéző borító talán kicsit többet ígér ennél, de el kell fogadnunk: Dull Szabolcs nem egy modern magyar eposz krónikása kíván lenni, hanem kívülálló elemzője egy permanens politikai kampány két évig tartó, NER bukásával végződő utolsó fejezetének.
A szerző maga szögezi le már könyvének legelején, hogy bár „újságírói eszközökkel” járt utána és ellenőrzött minden könyvében leírt történetet és összefüggést, munkája sem nem „oknyomozó cikk”, sem nem évkönyv, sem pedig nem tudományos mű. Műfaját tekintve szimpla kampányelemzés. Ennél őszintébb nem is lehetne, és éppen mindez egyik legnagyobb ereje, de egyben gyengesége is.
Növeli hitelességét, hogy minden NER-től valaha elszenvedett sérelme ellenére is úgy igyekszik a társadalom felett lebegni a mára már történelminek számító események felidézése közben, mintha valóban mindezek teljesen kívülálló szereplője lett volna.
Ugyanakkor bármennyire is nem kételkedhetünk szavahihetőségében, rengeteg állítását csak úgy bemondásra kellene elhinnünk és fogadnunk, mert a könyv szerint valahol, valamikor, valamelyik fideszes politikus, „forrás”, háttérember mondta április 12-e előtt, vagy után és éppen neki. A TISZA oldaláról természetesen hasonló a helyzet.
A könyv szerkezete amúgy egyszerű, duális. Végig váltakozik a két nézőpont: Fidesz és TISZA. Onnan is, innen is kapunk rengeteg háttérinformációt. A kimondatlan, de egyértelmű állítás pedig az, hogy a látható, közvéleményt formáló kampány és politikai cselekvések pusztán a színpad eseményei, de számtalan lényeges mozzanat csak az éppen zajló előadás díszletei mögött történt meg számunkra láthatatlanul.
Itt azonban már sajnos elmosódnak a valóság és az „így is történhetett volna”, illetve a „talán tényleg így történt” tartomány határvonalai.
Annyi a „beszéltem olyanokkal”, „azt mondták nekem” és hasonló szófordulatokkal megtámogatott háttérinformáció, hogy bár vannak valódi konkrétumok, amelyeket a jövő történészei ebből a könyvből is megismerhetnek, sok minden más történelmi tényként aligha rögzíthető.
Dull Szabolcs mentségére szóljon, hogy nem is történelemkönyv írására vállalkozott.
Akadnak ugyanakkor enyhén fárasztó, de annál gyakrabban ismétlődő apróságok, amelyek következetesen vonulnak végig az egész hosszú, könyvként eladott kampányelemzésen át.
Utólag kijelenthető, hogy a 2026-os rendszerváltás egy 2024. február 11-i Partizán interjúval kezdődött. Magyar Péter azonban szinte biztosan soha nem ül le Gulyás Mártonnal beszélgetni élő adásban, ha nincsen a kegyelmi ügyként, vagy kegyelmi botrányként elhíresült és a köztudatban is így rögzült eseménysorozat.
Dull Szabolcs mindezzel szemben végig következetesen ragaszkodik az általa kitalált „kegyelmezési ügy” kifejezéshez. Mindez persze apróságnak tűnhet és lehetne akár kreatív újítás és érdekes megfogalmazás is, ha csak párszor találkoznánk vele. Hatvanhetedszerre olvasni ugyanakkor valahogy már annál is sokkal fárasztóbb és indokolatlanabb modorosságnak tűnik, mint amennyire hatvanhatodszorra tűnt.
Mindezek ellenére az Abszolút kampány mégis inkább jó könyv, mint rossz, legalább egyszer biztosan élvezhető, korrekt és részletes munka.
A kép forrása:
https://www.antikvarium.hu/konyv/dull-szabolcs-abszolut-kampany-20141559-1
