„Különutasok”

Nem mintha a valóság korábban bármikor is zavarta volt őket. A rendszerváltás előtti kor visszatérő kérdése volt, hogy ki az közülük, aki őszinte hittel mondja, amit mond, ki az, aki hideg cinizmussal hazudik, és kicsoda, akinél a cinikus opportunizmus fonódik össze a rendszerben való vallásos hittel, egyfajta sajátos, bizarr egyveleget alkotva. 

Egy viszont sajnos biztos, hogy valamennyien, ha akartuk, ha nem, részei voltak az életünknek, és a Fidesz politikusainál hatékonyabb fenntartói magának a NER-nek, már amennyiben a klasszikus NER propagandista és politikus egyáltalán elválaszthatóak egymástól. 

Számtalan erős pillanatot éltünk át nekik köszönhetően mindannyian az elmúlt tizenhat évben, mégis az előző rendszer propagandájának abszolút mélypontja csakis szubjektíven értelmezhető, olyan, mint Orwell 1984-ének százegyes szobája, személyre szabott, mindenkinek más.

Fotó: https://b1.blog.hu/

Abszolút mélypontok hosszú sorából csak egy-egy vitathatatlan sarokpont emelkedik ki, például a TV2 elhíresült „tudósítása” Deák Dániel sokat látott szakértő szakértésével megfejelve.

Utólag visszanézve hasonlóan emlékezetes, szomorú, dühítő és mégis nagyon komikus mélypont volt Móna Márk „Én csak kérdezek, Ruszin-Szendi Úr! Ne lőjön, nem akarok meghalni!” sokatmondó címmel Mandineren megjelent valamije is.

Tökéletes (ön)paródiája lehetett volna a NER propagandának, Örkény szellemét megidéző remekmű, ha valóban ennek szánta volna, és nem gondolja teljesen komolyan.

A legtöbb propagandista mégsem alkotott semmi emlékezeteset.

Ennek a típusnak Hoppál Hunor az egyik iskolapéldája, aki teljesen fantáziátlanul az utolsó pillanatokig mondta fel a szokásost, hogy egy esetleges TISZA győzelem esetén ő, mint „újságíró” aggódik nem csak anyagi, hanem fizikai épségéért is, mert jön az adó, a háború és a többi, ha a társadalmi többség meg meri szavazni a TISZÁ-t.

Azonban nem csak a fizetett propagandistáknak, hanem az éppen regnáló hatalomnak is a hatalmában állhat, nem csak, hogy teljesen elhazudja és ferdítse a valóságot, hanem hogy a neki nem tetszőket ignorálja, és Bencsik Andrásként ne sétáljon le soha a Blahára, mert ott a tisztes polgárok mellett lumpenek is járnak át az aluljárón, fekszenek, vagy kelnek, ami hát mégsem az ő társasága.

Aztán a korábban általa ignoráltak egyszer csak mégis csak befordulnak a sarkon és nem csak ezren vannak, és nem csak a „lumpenek,” hanem megtöltik Magyarország legnagyobb főtereit is. Nem „seregestől senkik jönnek,” hanem tömegével emberek, a korábban kigúnyolt és megalázott társadalmi többség érkezik meg, ami elől már nem lehet elbújni sehová.

A legkisebb vidéki falvak községház előtti tereitől egészen a Hősök teréig és az egész Andrássy útig számtalanszor töltötte meg a társadalmi többség a közösségi tereket, miközben a NER propagandistái egy emberként hazudták kisebbségnek őket. Amióta a 2024-es EP választáson a TISZA komolyan vehető erővé és Orbán Viktor kihívójává vált, nem telt el nap, hogy valamelyik közpénzből kitartott „sajtótermék” ne írta volna meg, hogy Magyar Péternek és a TISZÁ-nak vége, már senki sem kíváncsi rájuk és alig pár ember lézeng vidéki fórumaikon.

A nap, amikor a Fidesz által épített alternatív valóság szemben találta magát az igazi, valóságos valósággal, 2026. április 12-e volt. Minden szó tökéletlen, ami fel szeretné eleveníteni és idézni a NER-től való végső megszabadulás éjszakáját. Gondolatirányok, utak és félelmek vagy végleg elavultak, vagy pedig régi félelmek változtak egyik óráról a következő óra első percére semmivé.

Ezek után jöttek, illetve inkább itt maradtak velünk a korszellem és a valóság tagadói, a NER egykori politikusai és propagandistái, akik a mai napig nem voltak képesek túllépni még a gyász első két fázisán, a tagadáson és a haragon sem.

Ugyanakkor természetesen nem minden propagandista szeretne és szeretetett volna keményen beleállni a bedezsoltkodásba, szakácsistvánkodásba, és utolsó töltényig védekezni végsőkig a vesztes oldalán.

Akadnak, – és a jövőben minden bizonnyal egyre több lesz belőlük, – akik éppen most próbálnak meg báránybőrbe bújni, és átpozícionálni magukat, mint most már a Fidesszel szemben is kritikus, ember arcú fideszesek. Utóbbiakra példa éppen Móna Márk és Hoppál Hunor, a Mandiner egykori munkatársai, akik nemrég „Különutas” néven indítottak, eddig egyelőre meglehetősen mérsékelt sikerrel működő, leginkább katasztrófaturista nézőket és kommentelőket vonzó YouTube csatornát.

Persze nem meglepő módon eleve több sebből is vérzik az egész koncepció. Először is; nehéz megújulni úgy, hogy lényegében megmaradsz a választások előtti fideszes megmondóemberes stílusban, így, ha valaki dátum nélkül megnézne egy videót tőlük, akkor a témákon kívül másból nem is nagyon jöhetne rá, hogy már nincsen hatalmon a Fidesz.

Saját elmondásuk szerint ők a nemzeti liberálisok, akik a NER bukása után világosodtak meg igazán, főleg az NKA botrány hatására, hogy a Fidesznek bizony hibái is vannak, de amúgy belső fórumokon már korábban is kritikusak voltak, számtalan alkalommal.  

Az egyetlen apró gond mindezzel az, hogy sehogyan sem áll össze az önmagukról most festeni próbált kép. Ha például végig tudták, hogy hazudnak, hogy sem a frontra nem fogunk menni egy TISZA győzelem után, sem pedig semmiféle „TISZA adó” nem lesz, mégis ezt szajkózták egészen a választás napjáig a „nagyobb jó” érdekében, akkor ezzel végleg elégették a hitelességüket. Ugyan miért akarna bárki olyan youtubereket nézni és követni, akik éveken keresztül hazudtak következetesen, ráadásul a mi pénzünkből, nekünk?  

Ha ellenben a NER propaganda milliók által átlátott és kiröhögött legbutább és legaljasabb hazugságait nem csak papagájként ismételgették, hanem tényleg el is hitték, az szellemi képességeiket kérdőjelezi meg eléggé erőteljesen. Miért akarna bárki olyan youtubereket nézni és követni, akik a legnyilvánvalóbb és legaljasabb hazugságokat kritika nélkül fogadták el egészen a NER bukásának napjáig, miközben a YouTube amúgy tele van értelmes, igényes, teljesen hiteles és önazonos tartalomágyártókkal?   

A fideszes keménymagnak árulók lesznek, mindenki másnak hiteltelenek, de amit megpróbáltak az legalább egy érdekes menekülési útvonal volt a süllyedő hajóról. Ugrás a semmibe.