Tegnap összevesztem Dumanyuval…

Nos, én egyébként Stumpf Andrással értek egyet. (Sőt, az ő publicisztikájából tudom azt is, hogy a riport jelenleg YouTube-on elérhető, és természetesen meg is néztem.) A Bodacz-féle anyag hangvételében talán pikírt, talán kissé fölényes is, de nem csupán a tüntető diákokon, hanem a vérgőzös ellentüntetőkön és persze a fideszes politikusokon, például a vaníliás karikát osztogató Selmeczi Gabriellán is gúnyolódik. És nem, egyáltalán nem embertelen. Vagyis nem rángatott meg a média senkit. Ezt persze hiába próbáltam érvekkel is alátámasztani, mert a legdurvább hangvételű trollstílust kaptam csak a nyakamba. Szinte el sem akartam hinni. (Ez idáig úgy vélekedtem ugyanis, hogy egy valamire való bloggernek csak van annyi esze, hogy tudja, az ilyen stílus leginkább őt magát minősíti.)

A Bodacz-ügy azonban azt gondolom, hogy emblematikus eset. Az újságírók, sőt az átlagpolgárok elmúlt évekbeli politikai állásfoglalásairól is szól. Ki kire szavazott, ki kinek hitt, és egyáltalán mikor ábrándult ki? És egyáltalán létezhet-e tökéletesen szeplőtelen újságírói múlt? (Én egyébként azt hiszem, hogy nem.) És ha már Pikónál tartunk, ő például 2010-ben egy kellemesen illedelmes kis Gyurcsány-interjút tudhatott a magáénak.

Szóval mindenkinek lenne hol sepergetni. Bodacz védelmére legyen mondva, ő legalább elég hamar kiábrándult Orbánékból, és az utóbbi években igen szimpatikus újságírói munkát végzett az ATV-nél. Ha pedig esetleg ugyanezt megvalósítja a közmédiánál is, én mindenképpen elégedett leszek. A közösségi médiában való lincselgetést pedig jó lenne mihamarabb befejezni.